Mint az észrevehető volt, mostanság nagyon ritka eseménynek számított egy új bejegyzés a blogomon, sőt ez az iromány lessz az utolsók egyike örökre, vagyis számomra nincs olyan, hogy örökre , de hosszú ideig az egészen biztos. Rengeteg alkalommal írtam, hogy végzek e bloggal, de sosem tudtam “letenni a tollat”. Mindig jött valami az életembe , valami fordulat amit muszájnak éreztem leírni, de most már tényleg befejezem. Megpróbálom felsorolni az okokat.
Először is 5 hónapos csodálatos kapcsolatom van egy gyönyörű lánnyal, kit nagyon szeretek és szinte minden időmet elveszi, ha nem ő akkor a haverok, de persze ez egy pozitív dolog. Az elmúlt pár napot például Agárdon töltöttem, egy haverom szülinapját ünnepeltük és evidens, hogy barátnőm is ott volt. Fantasztikus, mikor egy csodálatos éjszaka után felébredsz reggel és a szerelmed első szava az, hogy Boldog 5 hónapot.:)
Szóval nagyon jó Noncsival és a legtöbbet vele vagyok , persze a haverokkal is töltöm az időt, tanulok és minden egyéb dolog is lefoglal, viszont a blogra egyszerűen már képtelen vagyok időt fordítani. Zajlik az életem, ahogy régebben is zajlott, de akkor tudtam, most nem tudok időt fordítani a blogra és már nem érzem annyira az életem részének.
Rengeteg témát felölelt ez a blog, sok szomorú és boldog irományom volt, voltak kritikus vélemények, sport hírek és zenei videók, sőt még film ajánlók is. Szerintem egy fantasztikus blogot sikerült másfél évig vezetnem, ahol egy bizonyos tragédiáról írt véleményem, tapasztalatom vitte fel leginkább a nézőszámot.( 2 nap alatt 5 ezer látogató)
Olvasta a blogomat külföldi, magyar tinédzser és felnöttek is egyaránt. A WordPress egyik legsikeresebb blogját tudhatom magaménak és ennek nagyon örülök.
Köszönök szépen mindent és kitudja, lehet egyszer még újra vezetni fogok egy blogot.
A búcsú mindig szomorú, úgyhogy inkább csak annyit, hogy a viszontírásra:)
